A fiú aki az életemet jelenti....

Egy májusi nap volt, amikor újra találkoztunk. Nagyon féltem, hiszen 2 és fél évig nem találkoztunk. Nem tudtam, hogy mennyire változott meg, hogy fontos vagyok-e még neki...

De amikor átölelt, tudtam, hogy nem kell félnem. Még mindig ugyan úgy viselkedett velem, mint az előtt. Mintha csak pár napig nem láttuk volna egymást.

Nagyon sokat beszélgettünk, hülyültünk, és hát elcsattant az első csókunk is. Én nem akartam, de tetszett. Már akkor tudtam, hogy ha ezt folytatjuk, több lesz belőle mint barátság. És igazam lett. Összejöttünk, bár nem sokat találkoztunk eleinte. Neki is, nekem is fontosabb volt mindenki más. Majd az érzelmeink megváltoztak. Nem tudom pontosan mikor, vagy hogy mi hozta ki belőlem, de rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé. 5 hónapig minden rendben volt. Majd egyszer csak szakítottunk. Az okot sosem értettem, csak fájt, és hiányzott. Borzalmasan hiányzott. 2 hétig csak zokogtam és feküdtem otthon. Nem érdekelt semmi. Majd átmentem hozzájuk, és megtörtént aminek meg kellett történnie. Azt mondta, hogy szeret, csak nem tudja mit akar. Ezt még 2 hétig játszottuk, majd újra összejöttünk. Egyik napról a másikra hozzájuk költöztem. Minden tökéletes volt. Aztán hirtelen fordulat. Éppen 11 hónaposak lettünk volna, ha én nem akarok hazaköltözni. Nagyon csúnyán összevesztünk. Megbeszéltük, hogy szünetet tartunk, amíg mindketten lenyugszunk. 3 napig bírtuk egymás nélkül. Együtt maradtunk.

Aztán ismét eltelt két hét, és ő ott hagyott egy másik lány miatt. Nem értettem semmit sem. Csak az az ismerős fájdalom volt újra. Hiszti rohamaim és düh kitöréseim voltak. Néha- néha még találkoztunk, akkor látszott rajta, hogy mennyire megbánta, de én nem törődtem vele. Csak eljátszottam, hogy én már túl vagyok rajta, és minden rendben velem. De ez nem így volt. Iszonyúan fájt, és nagyon hiányzott, de ezt nem mondtam neki. Miért is tettem volna. 3 hónapig semmit sem tudtam róla. Majd egyszer csak jött egy hír, hogy apa lesz. Teljesen összeomlottam. Nem fogtam fel, hogy mi történik.

Szakítottak a lánnyal, és ő áthívott. Pontosabban csak az ott maradt ruháimért mentem. De ott maradtam éjszakára. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet, csak értetlenül álltam. Megbeszéltük miért is szakítottunk, és hogy mi minden történt azóta, hogy még mindketten szeretjük a másikat, csak hülyék voltunk. Egyre többet voltam náluk. Már suliba is tőlük mentem. Pont 5 hónappal a hazaköltözésem után ismét összejöttünk. 

Boldogok vagyunk, boldogabbak mint akkor voltunk. Megkérte a kezem, és én igent mondtam. Napról napra jobban szeretem, és nem bántam meg, hogy visszamentem hozzá.

Na látjátok, van még igaz szerelem!! :$

Oldal: Az én történetem
Igaz szerelem - © 2008 - 2024 - asszemezvagyoken.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat